Ha olyan történetet olvasnál, ami nem hagy hidegen, akkor válaszd ezt. Azonban nem a sírás fojtogat, vagy a nevetés csiklandoz majd. Ez a könyv döbbenetet, dühöt, viszolygást vált ki. 

Rosszabb napjaimon időnként elképzelem, milyen jó lenne, ha valaki kiporszívózna, rendet rakna helyettem. Vagy főzne valami finomat, ami elé csak oda kell ülni, és utána persze a mosogatás sem rám maradna… Létezik egy olyan világ, ahol ez mindennapos, természetes. Olyan is volt már, hogy arra vágytam, ne nekem kelljen kitalálni, megszervezni közös programot, ajándékozást, utazást. A mellettem lévő férfi vegye kézbe az irányítást, legyen kreatív, rendezzen el mindent. Nyűgözzön le. Azonban arra a felsőbbrendű kontrollra, és agresszív dominanciára, amit Mira Sabo könyvében az egyik főszereplőnek, Radnay Szófiának kell megtapasztalnia, soha, semennyiért nem vágytam.

Nem ismerem az írónő munkásságát, nem tudtam mire is számítsak. Előjog c. könyve az első, amit olvastam tőle, és ami igen messze vitt a komfortzónámtól.

A történelemben a pénz és a hatalom mindig is előjogokkal járt. Így van ez a mai napig.

Az Előjog egy befolyásos, vagyonos magyar származású zsidó családról szól, akik amerikai életük után – a nagyapa végakarata szerint – vissza térnek Magyarországra.

„Sokan gondolják, hogy Budapest milyen kellemes hely. Attól függ, honnan nézzük. Egy luxusautó ablakából, vagy egy ötcsillagos hotel üvegén át, esetleg annak tetejéről egy rooftop partiról lenézve, vagy a Vörösmarty téren sétálva igen.”

„Nincs szükségünk több pénzre. Ha most hátradőlsz, akkor sem kell már csinálnod semmit egész életedben, és az unokáidnak sem.”

A Tamássy famíliával kapcsolatban, hogy különc milliárdosok, enyhe kifejezés. Zsolt és Áron, a harmadik generáció, olyan környezetben nő fel, ami csak a kiváltságosoknak jár. A felső tízezer zárt világában, aminek a küszöbéig sem jutnak el az illetéktelenek. Ahol a korlátlan lehetőségek mellett szigorú hierarchia, szabályrendszer, szokásjog uralkodik.

„Előjogaim vannak ezekkel a senkikkel szemben. Ez amolyan érdemelvűség, én sokkal többet teszek a bolygó forgásáért, mint egy ilyen porszem, akinek a létezését is elfelejtik, ha eltávozik az élők sorából, miközben a családom történetét számos publikáció jegyzi.”

A vezérszál egy gyönyörű, naiv lány, és egy gazdag férfi kapcsolata, a sablonos történeten azonban jócskán csavart az író. Ne várjon senki tündérmesét! Gyomorba vágó, meghökkentő, feszültséggel teli, erőszakos családregény ez, ami nem hagyja közömbösen az olvasót.

Van itt temérdek pénz, luxus, üzleti befolyás, hatalom, gátlástalan férfiak, és behódoló nők, családon belüli erőszak, merev szabályok, játszmák, manipuláció, aberráció.

A sztori váltakozó helyszínek (főleg New York, Budapest), és idősíkok között ugrál, ezen belül pedig az író narrálása, és a főszereplő, Tamássy Áron elbeszélése, gondolatai vezetik az olvasót.

„Néha azt akarjuk legjobban, ami ellen leginkább tiltakozunk. Egy magabiztos vadászt egyáltalán nem tántorít el, ha egy nő lepattintja, és ha a pasas valóban lelép, komoly önértékelési gondjai lehetnek.”

„Kellene már egy nő, akit nem kell megfizetnem, hanem önszántából kapja be a farkamat minden alkalommal.”

Ha olyan regényt olvasnál, ami nem hagy hidegen, akkor válaszd ezt. Azonban itt nem a sírás fojtogat, vagy a nevetés csiklandoz majd. Ez a történet döbbenetet, dühöt, viszolygást vált ki. Ökölbe szorult kezet. 

Nehezen haladtam a könyvvel, a témája nagyon nem az én zsánerem. Amiről persze az író nem tehet. Viszont ennek ellenére, vagy éppen ezért nem tudtam még csak kicsit sem megkedvelni egyik szereplőt sem. Igazából nem is volt kit. 

Azonban Szófiának, - ha nem is szimpatizáltam igazán vele - nagyon drukkoltam, hogy ne adja meg magát. Küzdjön, ne adja fel a személyiségét. Meneküljön! Mivel ez egy folytatásos regény, a fehér gallérosok első része, csak remélni tudom, hogy a lány végül mégsem hódol be senkinek. Sajnáltam, hogy Szofi gondolataiba az olvasó nem láthatott bele. Talán az segített volna megérteni legalább őt.

„Szembesítettem a luxussal, amit nyújtani fogok. Igen, azzal leptem meg, amire oly nagyon vágyott, még ha nem is tudott róla. Szemtelenül megvettem a belém vetett hitét, megvásároltam azt a gondolatot, hogy mi össze illünk, azzal, hogy kitaláltam a titkos vágyait.” 

A történetért minden elismerésem az írónőnek. Realisztikusan tudta megformálni a Tamássy család életmódját, környezetét, élettel teliek, hitelesek a szereplői. Főleg a férfi szereplők, pedig nem lehet könnyű ellenkező nemű regényalak bőrébe bújni.

Mira Sabo Előjog c. könyvét elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretnének – ha csak ilyen formában is – bepillantást nyerni korunk arisztokratáinak mindennapjaiba, életvitelébe, szívesen olvasnak osztálykülönbségekről, alá-fölérendelt viszonyokról, és akiknek az érzékenységét nem bántják a durvább jelenetek.

„Megpofoztam és térdre kényszerítettem. Láttam magam előtt a kétségbeesett szemeit. Megijedt tőlem. Arra gondolhatott akkor, hogy nem ismer, mégis tette a dolgát. Igaz, hogy sírva, de tette.”

„Vége lett a sármos jófiú illúziójának, és ha jobban belegondolok, végtelenül untam már eljátszani azt, ezért fokozatosan megismertettem vele, ki is vagyok, és ekkor kezdődött el a valódi történetünk.” 

Felmerül az örök kérdés. Pénzért tényleg minden, és mindenki megvehető?

Van az a luxus, amiért bármit elviselnél?

Nálad, hol a határ?

- Élményvadász - 

Mira Sabo a Facebookon

Az írónő blogja