Éppen egy hónapja, hogy a Siófokon megrendezett Everness Fesztivál programjain vettem részt. Nem könnyű megfogalmazni az élményt amit kaptam, mert jó is volt, meg nem is, adott is, meg nem is. Szubjektív élménybeszámoló az idei Evernessről.
Éppen egy hónapja, hogy a Siófokon megrendezett Everness Fesztivál programjain vettem részt. Nem könnyű megfogalmazni az élményt amit kaptam, mert jó is volt, meg nem is, adott is, meg nem is. Kis töprengés után végül mégis felkerül arra a polcra, ahol az ezzel a fesztivállal kapcsolatos emlékeim, élményeim őrzöm. Szubjektív élménybeszámoló az idei Evernessről.
A 2013-ban indult rendezvény sokat fejlődött az évek alatt tematikában, méretben, előadókban. 2021-től új helyszínen, a Balaton melletti Siófok-sóstói kemping területén tartják. Abban az évben 5 tematikus részre osztva, idén pedig 7 faluban, összesen 17 helyszínen folytak a programok.
A 2022-ben már kilencedik fesztivál Európa legnagyobb önismereti rendezvényévé nőtte ki magát. A szervezők, fellépők segítségével az előadásokon, mozgás- és táncprogramokon, hangfürdőkön, szertartásokon, workshopokon és koncerteken keresztül az ismeretszerzés, a belső út, a lelki egyensúly keresése, megteremtése a cél. Ezek mellett a kikapcsolódásnak, élményszerzésnek is remek színhelye.
Az Everness jelmondata szerint abban különbözik többi fesztiváltól, hogy itt lehetőség nyílik a pihenésre, az elcsendesülésre és a feltöltődésre is. Számomra azonban idén ez nem teljesült maradéktalanul.
Meditáció fúróra
Az egyes programok átéléséből, élvezhetőségéből sajnos sokat elvettek az egymáshoz sokszor zavaróan túl közel elhelyezett különböző tematikájú sátrak. Inkább kevesebb előadóval, több térrel, megfelelő hangosítással, szellősebben elhelyezett sátrakkal, és színpadokkal mindenképpen előnyösebb és professzionálisabb lett volna a rendezvény.
Néhány példa. Az önszeretet meditáció, a stresszkezelés workshop alatt hirtelen a szomszéd sátorból fúró és kopácsolás hallatszott több alkalommal.
Vagy megemlíthetem a Balance mozgásteret, ahol detox jóga közben, és a Nagyszínpadot, ahol előadás alatt harsant fel a közelből ritmikus üvöltés, dübörgés: a másik sátorban éppen a tahiti haka táncot járták a résztvevők.
Más alkalommal, egy komolyabb téma közben voltak igen zavaróak, a közeli gyermekelőadás átszűrődő hangjai.
Az intim előadó teret a rendezvény központjától viszonylag távol helyezték el, ami jó gondolat volt, de így is a mentálhigiénés szakemberrel való beszélgetésbe - az amúgy kedvelt - táltos dobok csempésztek némileg nyugtalanító aláfestést.
Az örök tűz
Az idei év egyik újdonság volt szakrális falu, ahol vissza kerülhettünk kicsit őseink idejébe. Az autentikus környezeten kívül a hangulata nagyon őszinte, és felszabadult volt, a táltosokkal, mantrákkal, dobokkal, és a tűzzel, amit éjjel-nappal tápláltak.
Amikor a több, kevesebb
Bele gondolni is nehéz, - hát még megszervezni mekkora meló lehetett - hogy egy hét alatt közel 300 előadó, szakértő, tanító vett részt az eseményen; lépett fel, osztotta meg a tudását.
Környezetbarát fesztivál lévén papír műsorfüzetet, térképet nem kaptunk, hanem applikáción lehetett letölteni az esemény infóit. Be kell valljam, én ennek ellenére el voltam veszve. Többször is vissza kellett rohangálnom valamelyik kihelyezett térkép elé, hogy a különböző kis jelekkel ábrázolt adott workshopot, foglalkozást annak segítségével próbáljam megtalálni. Ezzel amúgy nem voltam egyedül. Mások is igyekeztek itt tájékozódni, időnként egymást kérdezgettük, hogy mi, merre van. Segítség lett volna, ha ezeket a térképen szereplő jeleket elhelyezik adott esemény sátraknál, színpadoknál is, jól láthatóan, magasabb helyeken. Időnként szinte frusztrált az is, hogy nem tudok kettő-három felé osztódni, hogy az egy időben kezdődő programokon részt vehessek.
A zenei színpad megnőtt, egyik kedvencem, a Sound Trip hangterápiás tere pedig mintha össze ment volna. Vagy csak a nagyon sok érdeklődő miatt éreztem szűkebbnek a teret?
A limitált vendégszám ellenére, a hétvégi napokon – amikor a legtöbben jöttek el a rendezvényre – így is nagy volt a létszám, sokszor már egyszerűen nem volt talpalatnyi hely, és betelt a program, ami érdekelt volna.
A fesztivál egyik újdonsága volt a Kultúra Színpad, azonban véleményem szerint ennek egyes programjai egyáltalán nem illetek bele az Everness profiljába, hangulatába. Az itt fellépőknek semmi keresnivalójuk nem volt ezen a rendezvényen, nem illettek a fesztivál szellemiségéhez.
Üzlet mindenek felett
A túlárazott ételekre, italokra nem pazarlok több mondatot, ez amúgy is általános jelenség minden nagyobb rendezvényen. Ami viszont kicsit meghökkentett, elkedvetlenített, – lehet más alkalmakkor is így volt, csak én nem figyeltem? – hogy a legtöbb előadás, worshop, közben, vagy a végén jött az önreklám, amikor adott termék, könyv megvételére, szolgáltatás, kurzus igénybevételére ösztönöztek.
Csendes, kertes bungaló
Essen pár szó a szálláshelyről is, amivel szerencsém volt. Sikerült az utolsó pillanatban olyan szállást találni, ami nyugodt, csendes környezetben, de a rendezvénytől gyalog nem túlságosan messze, kb. 10-13 perc gyaloglásra volt található. Elérhető áron.
A Salt Lake Vendégház berendezése modern, mindenhol tisztaság, a fürdőben vendég törölközők, és a konyhában is minden megvolt, amire a vendégnek pár napos pihenése alatt szüksége lehet. Sőt, kérésemre a vendéglátó még egy vízforralót is beszerzett, a nappaliban pedig meglepetés welcome drink (rozé bor) és sósmogyoró is várt.
Igaz a hálószoba hosszában kissé keskeny, a francia ágy és a fal között lapjával fér csak el a vendég – soványak előnyben! – de az ágy kényelmes, a nagy komódban több fiók áll rendelkezésre. Külön öröm volt a fedett terasz és a hátsó kert. Picit sajnáltam, hogy kevés időt tudtam csak itt lazítgatni, mivel a fesztivál eseményei majd’ az egész napom kitöltötték.
Elveszett kapcsolódás
Bár érdekes, tartalmas előadásokon, hasznos workshopokon, jó koncerteken vehettem részt, - már, amelyikre sikerült eljutni, bejutni - mégis úgy éreztem „zavar van az erőben”. Ami számomra a több napos részvételnek sajnos a negatív tapasztalata, hogy idén elvesztettem azt a bensőséges kapcsolódást, ami az előző évek fesztiváljait, az akkori élményeimet, emlékeimet meghatározta. Pont azt, ami miatt mindig annyira vártam az Evernesst.
- Élményvadász -
fotók: saját
------------------------
